Kevés rendszer van olyan hatással az emberi testre, mint a craniosacralis rendszer, amely védi és táplálja az agyat és a gerincvelőt – és szinte minden szempontból hatással van a központi idegrendszer működésére. Ezért kap olyan fontos szerepet a craniosacralis terápia a gyógyításban. Évekig tartó egyetemi kutatómunkát és tesztelést követően Dr. John Upledger, amerikai osteopatha dolgozta ki a terápiát, amely lehetővé teszi, hogy a testben bárhol feloldjunk olyan blokkokat, amelyek akadályozhatják a craniosacralis rendszer és a vele kapcsolatban álló összes rendszer normális működését.

A craniosacralis terápia jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán, valamint a test kötőszövetes rendszerében lévő kóros feszültségek oldásán alapul. A terápia igen komplex, hiszen fizikai, mentális, érzelmi és energetikai síkon hat. Fizikai szinten célja a koponyacsontok szabad mozgásának biztosításával a liquoráramlás normalizálása, a koponyán belüli keringés javítása; az intracranialis membránokban lévő feszültségek oldásával a hormonális egyensúly helyreállítása, az idegi funkciók javítása, a gerincvelői szegmentumok facilitációjának megszüntetése; a test kötőszövetes rendszerének lazításával az ízületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, a belső szervek hatékonyabb működésének elősegítése. Mentális szinten a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus működésének fokozásával nyugalmi állapotba hozza az idegrendszert és a szerveket, így javítja a stressztűrő képességet, segíti belső energiánk megőrzését és újratermelődését.

A craniosacralis terápia nemcsak komplexitásában és hatásmechanizmusában különleges, hanem technikái, valamint a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat tekintetében is.

A manuális terápiák közül az érintés minőségével, gyengéd, lassú, apró mozdulataival tűnik ki. A terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, így újszülötteken vagy akár súlyos osteoporosis esetén is biztonsággal alkalmazható.

A craniosacralis terápiában a kezelés alatt a terapeuta jelenléte minden tekintetben neutrális, ami megint csak nagyban eltér a többi gyógymódra jellemző aktív és irányító jellegtől. Míg más módszerekben a testben tárolt információ lehívása, felderítése és a működési zavar elhárítása a szakember dolga, addig a craniosacralis terápiában a páciens aktív, míg a terapeuta semleges marad és támogatja a test öngyógyító folyamatait. Az érzelmi traumák oldásánál (SomatoEmotional Release) a feltett kérdéseket is a páciens teste irányítja, a válasz pedig nem a páciens elméjében, hanem a testében fogalmazódik meg; a terapeuta hozzásegíti a pácienst ahhoz, hogy ő maga ismerjen fel összefüggéseket, jusson el bizonyos felismerésekig. Ezeket az összefüggéseket a terapeuta még akkor sem javasolja vagy veti fel, ha ő már teljesen biztos benne, hogy ez a válasz a problémára. Hiszen honnan tudhatná biztosan? Életünk feladatainak, problémáinak megoldása, kérdésinek válasza egyetlen helyen van - bennünk! A craniosacralis terápiának célja tehát visszaadni a gyógyulás felelősségét a páciens kezébe.

Több mint 40 éves nemzetközi tapasztalatok alapján a craniosacralis terápia hatékonyan alkalmazható többek között az alábbi esetekben:

Fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak
Krónikus nyak- és hátfájdalom, állandó fájdalom bárhol a testben
Asztma, krónikus hörghurut, krónikus arcüreggyulladás
Tinnitus (fülzúgás) és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek
Lázas állapotok, fertőzések
Krónikus fáradtság, kimerültség, legyengült állapot
Az immunrendszer zavarai, autoimmun megbetegedések
Stressz, szorongás, érzelmi nehézségek, depresszió, szenvedélybetegségek
Hormonális problémák
Bőrproblémák (ekcéma, psoriasis, stb.)
Szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés
Gastroenterologiai betegségek: reflux, fekélybetegségek, felszívódási zavarok, gyulladásos bélbetegségek, IBS, liszt- vagy tejcukorérzékenység, stb.
Motoros koordináció zavara, SM, Parkinson-kór
Ortopédiai problémák, gerincbetegségek, csontritkulás
Fogászati és állkapocs-ízületi problémák
Baleseti agyi és gerincvelői sérülések
Műtét utáni működési zavarok
Nőgyógyászati zavarok: ciklusproblémák, endometriosis, PCOS, meddőség
Terhesség alatti és azt követő problémák, szülési trauma
Csecsemőkori zavarok: szopási nehézségek, alvásproblémák, kólika
Gyermekkori zavarok: hiperaktivitás, megkésett beszédfejlődés, ágybavizelés, kancsalság
Viselkedésproblémák, dühroham, tanulási nehézségek, dyslexia, dyscalculia, koncentrációzavar
Autizmus, epilepszia, központi idegrendszeri sérülés (CP)
Az érzelmi élet zavarai esetén